tag:blogger.com,1999:blog-20901447114153529342024-03-05T14:26:06.394-08:00In the end - The Perfect Illusion"Valaki nem akarja, hogy meghaljak!"Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-63350950647527481722016-11-28T11:33:00.003-08:002016-11-28T11:33:42.289-08:00Negyedik Lépés<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;"><br />
A két fiatal némán ült egymás mellett. Mindkettőjüknek lett volna
mondanivalója, de valamiért jól esett nekik a csönd. Heather fejében az
anyjával folytatott beszélgetés, és az éjszakai történések kavarogtak, míg
Gabrielében inkább a lány járt. Mindketten érezték, hogy szükségük van
egymásra, de talán Heather volt az, aki megpróbált nem tudomást venni erről.
Végül Gabriel törte meg, a már-már nyomasztó csendet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Végül is, - kezdte, miközben egy maroknyi chipset tömött a szájába -
miért jöttél el otthonról? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather hatalmasat sóhajtott, de nem szólalt meg. Nem akarta kiteregetni a
fiú előtt az életét. Még mindig nem bízott meg benne. Gabriel többször is a
lányra pillantott, aminek hatására Heather jobbnak látta, ha beszélni kezd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ez egy hosszú történet! Nem is tudom, hol kezdjem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Csak ne az elején kérlek! - nevetett fel a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nagyon vicces vagy! Szóval… a helyzet az, hogy sosem volt valami
fergeteges a kapcsolatunk a szüleimmel, de gondolom, erre még emlékszel. - A
fiú bólintott, majd Heather folytatta. - Elmentem egy állásinterjúra, de nem
vettek fel. Apám ezen kiakadt, és egyszerűen kirakott otthonról. Ennyi!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Valami okuk csak volt rá nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Azt mondták, hogy nyugalomra vágynak! De tudod mi az érdekes?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mi? - kérdezte Gabe nem túl lelkesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mégis valamilyen összejövetel volt náluk. És senkit sem ismertem a
jelenlévők közül. Vagyis csak látásból. Tudom, hogy láttam már őket, csak nem
tudom, hogy hol!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Hmm… Érdekes! - húzta mosolyra a száját a fiú. Nem tűnt úgy, hogy
túlzottan érdekli a lány mondanivalója, de azért tett egy csípős megjegyzést a
végén - Lehet, hogy csak kísértetek voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A lány persze érezte a szarkazmust a fiú hangjában. Heather nagyon
spirituális személy volt, és nyíltan felvállalta, hogy hisz a szellemek
létezésében. Persze ez csak egy újabb indokot szült a gúnyolására, és nem
nagyon volt olyan, aki hitt neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Minek kérdezel, ha nem hiszel nekem? - csattant fel a szőkeség, majd
karjait összefonva a mellkasán, duzzogva bámult ki az ablakon. Jó néhány kínos
percet okozva ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Órákon át szelték az utakat cél nélkül. Gabriel vezetés közben jó néhány
zacskó chipset elmajszolt, Heather pedig az ablakon való kibámulással töltötte
az időt. Lenyűgözte a téli táj hangulata. A halott természet kicsit magára
emlékeztette. A tél volt a kedvenc évszaka. Amikor minden szürke és kopár,
akárcsak az élete. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Tudok egy jó motelt a környéken! - törte meg ismét a csendet Gabriel.
Útitársa kikerekedett szemekkel nézett rá, ezért gyorsan megnyugtatta őt
- Ne félj, ez kulturált hely! Gyakran megállok itt, már ismer a személyzet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heathert ez azonban egy cseppet sem nyugtatta meg. A múlt éjszaka eseményei
után, semmi kedve nem volt egy újabb motelben tölteni az éjszakát. Legyen az
bármilyen kulturált. Azonban be kellett látnia, hogy mégis kényelmesebb egy
ágyban aludni, mint a kamion ülésén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Akkor legyen! - sóhajtott Heather, majd ellenőrizte, hogy megvan e még a
pénze. Megvolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mikor kell dolgoznod? - szegezte a lánynak a kínos kérdést Gabriel.
Heather gyomra összeszorult, de tudta, nem hazudhat tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Be kell vallanom Gabe, hogy nem dolgozom. Még sosem dolgoztam sehol, egy
percet sem. Csak előtted akartam felvágni, hogy szarul érezd magad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Rendes vagy! - mosolyodott el Gabe, majd folytatta - Ha már ennyire
őszinték vagyunk egymáshoz, én is bevallok neked valamit. Valamit, ami már évek
óta nyomja a lelkem! Kurva jól nézek ki!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Seggfej! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Most mi van? Legalább őszinte vagyok! De most komolytalanra fordítva a
szót. Ez nem az én kamionom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Csak nem loptad? - élcelődött Heather.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- De loptam… marha vicces vagy! Apámé a gép. Unalmamba vettem kölcsön, mert
rohadtul nem tudtam mit kezdeni magammal!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Az fasza! Tudja legalább? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Dehogy! Oda sem adta volna! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ez azt jelenti, hogy kerestetheti a rendőrséggel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem valószínű! Nem először csinálom. Tudod hány naiv kutas lányt
fektettem már meg? Atya úr isten! Csak úgy falták a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Elég! Felfogtam! - szakította félbe Heather.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- És tudod mi a gáz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Na, mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Hogy fizetésem sincs… ergo, ha kifogy a benzin, nem megyünk sehová sem.
Hülyeség volt otthagyni a kocsid apádéknál!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ne aggódj, van valamennyi pénzem. Azzal kihúzzuk egy darabig!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Egy tank körülbelül egy ezres! Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ezzel a
böcökkel járkálni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Muszáj neked mindenbe belekötnöd? - mosolygott a lány - egy darabig
kitart a készlet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather hátradőlt az ülésben és élvezte az ismét beköszöntő csendet. A
kamion lassítani kezdett, majd behajtott az egyik parkolóba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A lány nem tudta eldönteni, hogy sírjon e, vagy nevessen. A motel, aminek a
parkolójában álltak, inkább hotelnek látszott. Gyönyörű, oszlopos épület volt,
amin bár látszott az idő vasfoga, mégis biztonságot sugárzott. Halvány sárgára
vakolt falai az égig nyúltak, hatalmas ablakai szinte arcot varázsoltak az épületnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather kimászott a járműből, s tett néhány tétova lépést a motel felé, de
Gabriel elkapta a lány csuklóját, és visszarántotta őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mit csinálsz! Hé, ez fáj! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ide hallgass - kezdte - bármit hallasz, vagy látsz odabent, meg kell
ígérned, hogy csendben maradsz! Nem szólhatsz egyetlen szót sem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Neked elment az eszed Gabe! - sziszegte a lány, miközben próbált
szabadulni a fiú szorításából. - Engedd el a kezem! Fáj, amit csinálsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ígérd meg! - rántotta magához az összezavarodott lányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel orrcimpái, akár a dühös bikáé, úgy jártak. Arca torz volt az
indulattól, és a hangja is dallamtalanná vált. Mintha megszállta volna valami.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ígérem, csak engedj el! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A fiú eleresztette a kezét, majd egy kabátot húzott ki fekete
sporttáskájából, amit a lányra adott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ha gondolod, alhatok idekint is! - motyogta Heather, miközben az épület
felé sétáltak. Gabriel megállt, majd mutatóujját a lány szájához tapasztotta.
Pár pillanattal később, már az ajtóban álltak, készen arra, hogy bemenjenek.
Gabriel még egyszer nyomatékosította Heathert a hallgatásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Jól van… kussolok! Felfogtam! - suttogta a lány, legszívesebben azonban
kinevette volna a fiút.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather meg volt győződve arról, hogy valami nővel szűrhette itt össze a
levet, s most nem akar lebukni, hogy mást hoz ide. De tévedett. Akkor még nem
is tudta, hogy mekkorát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel lenyomta a kilincset, majd beléptek az előtérbe. Megcsapta őket a
meleg, és a fenyőfa illata. Mindent átjárt a békesség és a fény. Az előtérben
egy hatalmas fa pult helyezkedett el a jobb oldali falon. A pult mögött egy
ajtó volt, és az ajtó mellett, egy kis fa tartón lógtak a szobák kulcsai.
Baloldalról egy folyosó nyílt, melynek mindkét oldalán szobák helyezkedtek el.
Az előtér közepén egy hatalmas, feldíszített fa állt. A maradék helyet, piros
huzattal bevont székek foglalták el. A falak fehérek voltak, de mégsem tűnt
snassznak. Heather azonban nem hitt a fülének, mikor a pult mögötti ajtó
kinyílt, s egy ismerős hang szólalt meg. Magas, szinte visító hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Édes Istenem! Hát előkerültél! Már azt hittem sosem látogatsz meg minket
újra! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Itt vagyok! Kérem a kulcsomat! - mondta szárazon a fiú. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather hátra sandított, hogy megbizonyosodjon, jól sejti e, ki a hang
gazdája. Jól sejtette. Myrtle Edwards állt a pult mögött, teljes
életnagyságban. Az a nő, akinél hetekkel azelőtt volt állásinterjún, és aki még
vissza sem hívta. Kedve lett volna beolvasni neki, Gabriel intelmei azonban
lecsillapították indulatait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Édesem… kiadtam a szobát! - felelte szinte suttogva Myrtle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel dühében az asztalra csapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Megbeszéltük, hogy azt a szobát nem adod ki! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Gabriel, drágám, karácsony van! Telt ház! A szezon legforgalmasabb napja.
Te is tudod, hogy mi a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Milyen maradt? - kérdezte Gabriel indulatosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Egy egyágyas! Oh, látom nem egyedül jöttél! A hölgyben kit tisztelhetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- A kulcsot Myrtle! Jó éjszakát!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel elmarta a nő kezéből a kulcsot, majd karon ragadva Heathert
eltűntek a hosszú folyosón Heather hangtalanul ballagott a fiú mellett és
megpróbált rájönni, hogy mit is keresett itt Myrtle. Másodállása lenne? Vagy
már nem ő vezeti a temetkezési vállalkozást? Mikor becsukódott mögöttük a
szobájuk ajtaja, Heather rázúdította kérdéseit a fiúra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ez meg mi volt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mi, mivolt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ez az egész drámázás? Felcsináltál valakit, és most bujtatod a
következőket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem tudom, miről beszélsz! - ütötte el a dolgot Gabe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- És mit keres itt Myrtle?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Mit keresne? Itt dolgozik<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Másodállásban felcsapott recepciósnak? - nevetett fel a lány, de Gabriel olyan
szúrós tekintettel meredt rá, hogy egyből elment a kedve a nevetéstől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Myrtle vagy húsz éve itt dolgozik! Nem tudom, honnan ismered!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nála voltam állásinterjún! Amiről meséltem is neked!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Biztos összekevered valakivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Mivel nem akart tovább vitatkozni a fiúval, jobbnak látta hanyagolni a
dolgot. Heather végignézett a szobán, s feltette a számára legfontosabb
kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Hogy fogjuk elosztani ezt az egy szem ágyat? - kérdezte, az ágyra mutatva
- Mert, azt már most elfelejtheted, hogy egy ágyban alszunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Pedig ez volt tervben! - húzódott mosolyra a fiú szája, majd, hogy
nyomatékosítsa is szándékát, kacsintott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Azt lesheted! - mondta Heather, majd ledobált a földre egy pokrócot és
egy párnát. - Jó éjszakát Gabe! S ha az éjszaka folyamán kedved lenne bemászni
mellém, kérlek, ne tedd, mert csúnya világot rendezek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabe a földön heverő ágyneműkre pillantott, majd Heatherre. A lány ekkor
már bemászott az ágyba, s kényelmesen el is helyezkedett. Néhány pillanattal
később, Gabriel beugrott az ágyba, s egy elegáns mozdulattal a földre gurította
a terpeszkedő szőkeséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nekem sokkal jobban fekszik ez a felállás! - nevetett, majd magára húzta
a takarót. Heather persze nem hagyta magát, ezért teljes erejéből Gabrielhez
vágta a padlón lévő párnát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Te szemét! Ezt ugye nem gondolod komolyan? - kérdezte Heather csípőre
tett kézzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Akár be is bújhatsz mellém! - kacsintott a lányra ismét, és a mellette
lévő üres ágyrészt kezdte csapkodni a tenyerével. - Hidd el, kényelmesebb lesz,
mint a szúrós szőnyeg!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Heather közelebb lépkedett hozzá, majd felvette az időközben földre esett
párnát és finoman a fiú arcába szorította azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ha nem mászol ki az ágyból, de azonnal, tudod mi lesz a következménye! - nevetett
Heather. Önfeledten, boldog nevetéssel. Gabriel eltolta a kezét, majd morcosan
felült az ágyon. - Csak nem megsértődtél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem! Csak a bosszúmat tervezem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Hosszú csatározás után, végül Heatheré lett az ágy, Gabriel pedig a
fotelben helyezkedett el. Még hallotta, hogy a fiú beszél hozzá, de már nem jutottak
el a tudatáig a szavak. Ahogy vízszintesbe került, átadta magát az álmok
birodalmának. Bár jobb lett volna, ha azon az éjjelen nem álmodik semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Aznap éjjel Heathernek különösen nyomasztó álma volt. Egy parkban sétált,
ahol emberek egész sora állt, mintha vártak volna valakire. Sötét, ködös
este volt, csak az emberek halk duruzsolását lehetett hallani. Arcukon félelem
ült, szemeik üresen a semmibe meredtek. Voltak köztük egészen öregek, de néhány
csecsemő is, akiket sötét alakok tartottak a kezükben. Kétszer is végig ment a
soron, néhány embert alaposabban is szemügyre vett. Akik előtt megállt, halk
imába kezdtek, mintha rettegtek volna tőle. Ő viszont nem félt, sőt,
kifejezetten élvezte a szerepét. Már a harmadik körét kezdte volna el,
mikor egy férfi lépett ki a sorból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Én nem félek tőled! Te is csak egy vagy, a sorban állók közül. -
ordította a lány felé, a többiek pedig egyszerre hajtották le a fejüket. Néma
csend támad, még a szél sem morajlott. Heather lassan fordult meg, s nézett a
férfira. Negyven éves lehetett, testrészei vérben úsztak, az egyik szeme pedig
nem volt a helyén. Mint valami csiga, csúszott le az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Közelebb sétált hozzá, majd megérintette a karját. Teste hideg volt, mint a
frissen hullott hó, bőre száraz, csak a vér tette csuszamlóssá. A mellette álló
alakra nézett, de nem látta az arcát. Bólintott, majd elvezényelte az
embereket. Így Heather egyedül maradt a bátor férfival, aki már cseppet sem
tűnt olyan bátornak, mint percekkel azelőtt. A lány, aki tetőtől talpig
feketébe volt öltözve, megsimogatta a férfi arcát, majd az ép szeméből
kigördülő könnycseppet is letörölte róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Tudod, hogy most mi fog következni? - suttogta Heather közel hajolva a
füléhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól! -
mormolta maga elé, folyamatosan ismételgetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ha tudnád, hányszor hallottam ezt az elcsépelt mondatot! - nevette el
magát a szőkeség - Elsőnek még drámai volt, mostanra azonban már meguntam! Az
emberek miért nem állnak elő soha, semmi jó szöveggel? Zsoltárok könyve,
huszonharmadik rész! Mindig ugyanezek az elcsépelt mondatok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ha nem félsz, miért remegsz? Nem kell megjátszanod a bátrat, a hőst,
hiszen itt már nem lát és nem hall senki! Itt már csak ketten vagyunk! Valld
be, hogy félsz, s előbb szabadulsz a kínjaidtól! Nem lehet valami kellemes ez
az állapot!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Még ha a halál árnyékának… vö…- zokogott fel a vérző férfi -
Rettenetesen félek! Még nem jött el az időm! Még maradnom kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Te is tudod, hogy ez lehetetlen! Megszabadítalak minden kínodtól, ami
valaha fájt! Csak hunyd be a szemed, s ígérem, minden elmúlik!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ne… nem akarom! Kérem! Könyörgöm! - rimánkodott, kezeit imára kulcsolva
borult le a lány előtt. - Csak egy kis időt adj még! Amíg elbúcsúzom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- A búcsú fájdalmas. Amit én adhatok neked, az a megkönnyebbülés, és a felszabadulás!
Nos, mi a neved… Mondd meg, s elviszlek egy gyönyörű, fájdalommentes világba, s
találkozhatsz azokkal, akik tőled akartak elbúcsúzni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- A nevem… a nevem… Francis Connor!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A név hallatán felpattantak Heather szemei, s izgatottan, verejtékben úszva
ült fel az ágyon. Francis Connor! Ő foglalta el, az ő Jamese helyét a
temetőben. De miért álmodott róla? Ennyire felzaklatták volna az elmúlt hetek
történései? Szinte olyan volt, mint a valóság. Érezte a férfi vérének melegét,
bőre szárazságát, teste hidegségét, és a fájdalmát is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Kikászálódott az ágyból, és a fürdőbe ment, hogy megmoshassa az arcát.
Mikor a tükörbe nézett, megjelent egy pillanatra előtte Francis arca, majd el
is tűnt a semmibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Nem értett semmit, de tudta, hogy a legjobb az lesz, ha felkutatja Francis
családját. Csak azt nem tudta, hogy mondja el Gabrielnek ezt az álmot. Hosszas
töprengés után úgy döntött, hogy sehogy nem fogja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;"><br />
Gabriel megébredt Heather miatt az éjszaka közepén. A lány álmában beszélt, de
egy szavát sem értette. Mintha csak egy kitalált nyelven beszélt volna.
Megpróbálta felébreszteni a lányt, de nem sikerült neki. Minél jobban beszélt
hozzá, Heather szinte annál mélyebben aludt. Sajnálta a lányt, de nem tudott
mit csinálni vele. Visszament a fotelbe, és nézte a gyötrődő barátját. Mikor az
felébredt, Gabriel úgy csinált, mintha aludna. Nem akart bonyodalmat okozni.
Azt azonban tudta, hogy ez nem jó jel. Nagyon - nagyon nem jó jel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Azon az éjszakán, Heather már le se merte hunyni a szemeit, annyira
meggyötörte az álmom. Gabrielt nézte, aki látszólag úgy aludt, mintha fejbe
verték volna. Hosszasan tűnődött az álmáról, de inkább abbahagyta a töprengést.
Nagyon rossz érzéseket váltott ki belőle, s nem akart teljesen becsavarodni.
Olyan érzése volt, mintha valaki a mellkasán ülne, és ki akarná szippantani belőle
az életet. Akaratlanul is felvillantak előtte képek az álmából, pedig szíve
szerint örökre kitörölte volna az agyából. Egyedül abban reménykedett, hogy
James küldte neki az álmot. Egy nyomot, amin elindulhat a keresésére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Kilenc órakor a fiú kómás fejjel mászott ki a fotelból, majd egyenesen a
fürdőbe ment, hogy aztán egy teljes órát odabent tölthessen. Közben persze néha
kikiabált, de Heather nem foglalkozott vele. Elővette laptopját, s
remélte, hogy talál valami információt Francis Connor családjáról. Semmi mást
nem talált róla, csak a gyászjelentését, amit a helyi újságban jelentettek meg.
Úgy érezte, mint minden mással, ezzel is kudarcot vallott. Mérgesen összecsukta
a gépet, s a táskájába gyömöszölte a jobb sorsra érdemes masinát. Mikor Gabriel
végre előmászott a fürdőből, elkerekedett szemekkel nézett Heatherre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Te nem vagy még készen? - tárta szét a karjait - Hiszen hajnal óta fent
vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem tudom, honnan veszed ezt a hülyeséget! - rivallt rá Heather, majd
gyorsan beszaladt a fürdőbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel a fürdőajtónak támaszkodott, majd kérdezgetni kezdte a lányt az
éjszaka történtekről. Iszonyatosan zavarta, hogy nem tudott rajta segíteni,
pedig látta, hogy mennyire szenved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Heather? - kiabált be az ajtón keresztül. - Minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Persze! - válaszolta fogkefével a szájában Heather - Miért kérdezed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Éjjel volt valami bajod! Olyan hangosan beszéltél álmodban, hogy
felébredtem rá!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Jaj bocsi! - válaszolt a lány hosszú, elnyújtott hangon - Nem akartam
zavarni felséges személyed!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem tudtalak felébreszteni sem! És… valami más nyelven beszéltél...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Te tiszta hülye vagy! - mondta Heather, miközben kifelé nyomakodott a
fürdőből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Gabriel azonban elkapta a lány vállát, majd szembe fordította magával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Elmondhatod, ha valami bánt Heaty! Aggódtam érted!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Hát értem te csak ne aggódj! - zárta rövidre a beszélgetést Heather, majd
kisétált az ajtón, rendesen becsapva azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A fiú fejét az ajtókeretnek vetve sóhajtott egyet, majd elindult a
feldúlt lány után. Nem tudta, hogyan is érhetné el, hogy megnyíljon, vagy
bízzon benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">Percek múlva már a kamionban ültek szótlanul egymás mellett. Hol Heather
nézett a fiúra, hol fordítva. De egyikük sem szólalt meg. Pedig Heather
piszkosul el akarta mondani neki az álmát, de félt, hogy a fiú kigúnyolja őt.
Még az sem hatotta meg, hogy érdeklődött iránta. Túl mély volt a seb ahhoz,
hogy újra bízni tudjon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Elvinnél a temetőbe? - törte meg a csendet Heather. - Valamit meg
szeretnék nézni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ha ez segít a nyomozásodban, akkor persze. - mondta, Gabe majd bekapott
egy fogpiszkálót, s nyelvével forgatni kezdte a szájában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Ezt azonnal hagyd abba! Megfulladsz, meghalsz, nekem meg nem lesz
segítségem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Nem adják azt olyan könnyen! - mosolyodott el Gabe, majd kipöckölte a kis
fadarabot az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">- Remélem, igazad van! - mondta Heather. - Az Isten szóljon belőled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 13.5pt;">A fiú felnevetett, és végre Heather arcára is igazi mosoly húzódott. Alig
mehettek pár kilométert, amikor a lányt elnyomta az álom. A kialvatlanság, és a
motelben történtek rányomták bélyegüket a lány éberségére. Azonban Heather nem
sokáig élvezhette a pihentető szundikálást, ugyanis Gabriel üvöltése
visszarántotta a valóságba. A lány még látta, ahogy egy férfi sétál át előttük
az úton. Gabriel akármennyire fékezett, a baleset elkerülhetetlen volt. A
kamion ugrott egyet, mely egyértelmű jele volt annak, hogy elgázolták a férfit.
Sárga kalapjára, hosszú sétapálcájára és a kicsiny bajuszkájára azonnal
ráismert a lány. Ezt a férfit látta pár napja az utcájukban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-36528872848328817552016-11-12T04:44:00.000-08:002016-11-12T04:44:35.138-08:00Harmadik Lépés<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;"><br />
Heather reszketve ült az ágya szélén, testét igazi páni félelem járta át.
Nem tudta, mi tévő legyen, sosem történt vele, még hasonló sem. A szoba egyre
hűvösebb és hűvösebb lett, a dörömbölés viszont egy pillanatra sem hallgatott
el. A lány erőt vett magán, majd az ajtóhoz ment, hogy kinyissa azt. Ahogy keze
a hűvös kilincshez ért, a dörömbölés hirtelen abba maradt. Kinyitotta az
ajtót, s tett egy tétova lépést előre. Odakint azonban senki sem volt, csak a
hó hullott szakadatlanul. A fehér hó szőnyeg érintetlen volt, még Gabriel
távozásának nyomai sem látszottak. A fiú kamionja ugyanúgy állt, a lámpa is
ugyanúgy pislákolt, mint órákkal korábban. Minden csendes volt, még autó is
csak ritkán ment el a motel melletti autópályán. Heather felvett egy kis
maréknyi havat, és megmosta vele az arcát. Még egyszer körbenézett, majd visszament
a szobába. Biztos volt benne, hogy ami a szobában történt vele, nem volt más,
csak hallucináció. Erős akart maradni, így magára zárta az ajtót, és
visszafeküdt az ágyba. Egy darabig le sem vette a szemét az ajtóról, mert attól
félt, hogy az, aki dörömbölt, az be is fog menni. Megpróbálta elterelni a gondolatait,
de csak James és Gabriel járt a fejében. Nem tudta hova tenni Gabrielt, azt,
meg hogy mit is érez iránta pláne nem. Talán sosem szeretett ki belőle igazán?
Vagy csak a félelmei miatt lángolt fel benne újra valami? Már James emléke is
halványodott, amit nagyon nem szeretett volna. Agyában fénysebességgel cikáztak
a gondolatok, s csak nagy nehézségek árán tudta kiverni a fejéből Gabrielt.
Behunyta a szemét, s elképzelte azt a pillanatot, amikor megtudja ki is James
és mi történt vele. Aludni próbált, de nem jött álom a szemére. Már majdnem
aludt, amikor a fürdőszoba ajtaja megnyikordult, és hangos nevetés töltötte meg
a szobát ismét. Ez azonban nem ördögi, gonosz kacaj volt, hanem boldog, örömteli
nevetés. Egy boldog férfi nevetése.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather magára csavarta a
takaróját, és felugrott az ágyából.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Ki van ott? Mit akar
tőlem? - kérdezte remegő hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Az ajtó ismét
megnyikordult, és léptek zaja szűrődött ki rajta. Pár másodperccel később az
ajtó, sarkig tárult.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">A lány halálra vált
arccal nézett a fürdőajtóra. Pár pillanat múlva az ajtó becsapódott, majd apró vakolatdarabok
hullottak alá. Heather leblokkolt, egyszerűen földbe gyökerezett a lába a
félelemtől. Mellkasában a szíve vadul kalapált, a feje majd szétszakadt a
fájdalomtól. Nem telhetett el több mint öt perc, mikor az ismét kinyíló ajtó
mögül, egy eltorzult arcú, csupa vér alak csoszogott elő.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Nem várta meg, hogy
kijöjjön teljesen, feltépte a bejárati ajtót és a takaróba csavarva, papucs nélkül
rohant ki a szakadó hóba. Egyenesen Gabriel kamionja felé rohant, bízva abban,
hogy nem ő szórakozik vele.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- GABRIEL! SEGÍTSÉG!
VALAKI SEGÍTSEN! - ordította, miközben vissza se nézve rohant előre. A lány
hallotta, hogy valaki megy utána, a hó ropogása legalább is erre engedte
következtetni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Nem is egyszer esett el,
így fedetlen testét beborította a hó. Bár fáznia kellett volna, mégsem fázott.
Hihetetlen forróság árasztotta el, mintha a pokol tüze égette volna. Sohasem
félt még ennyire semmitől.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Gabriel álmos fejjel
nyitotta ki a kamion ajtaját, s mikor meglátott a földön vergődő, kétségbeesett
lányt azonnal a segítségére sietett. A lány felé szaladt, s mikor elérte,
átölelte és beültette a kamionba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heather, mi van veled?
Mitől akadtál ki ennyire? - kérdezte megrémülve, miközben egy gázégőn vizet
melegített.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Ez egy nagyon szemét
húzás volt tőled Gabe! - mondta a rémülettől és a hidegtől remegő Heather.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Tőlem? Heather, én
jöttem eléd, miközben te hisztérikusan üvöltöttél, és engem hívtál! Nem lehettem
én, aki megszívatott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Valaki van a szobámban…
Nevetett és… mászkált is! Tuti meg akart ölni! Tiszta vér volt és…<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- És? - vágott a szavába
a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Mintha nem is ember
lett volna. - Szavait lassan, és alig halhatóan mondta, mintha félne Gabriel
reakciójától.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Megnyugtatna, ha
visszamennék veled, és körülnéznénk?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem nyugtatna
meg! Nincs szükségem a segítségedre, már elmondtam!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heather! A múltat
visszacsinálni sajnos nem tudom - mondta, miközben megsimogatta a lány arcát,
és belenézett a szemeibe - Pedig mindent megadnék érte!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather ellökte Gabriel
kezét, és a fejemét is elfordította. Gyűlölte azért, amit vele tett, mégis
vonzódott hozzá. Kicsit jobban is, mint szerette volna. Legszívesebben a fiú
karjába vetette volna magát. Próbálta elrejteni az érzelmeit, s talán túl nyers
is volt azzal, aki csak segíteni próbált rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Megkérhetlek,
visszajössz velem a cuccaimért? - motyogott maga elé, remélve, hogy nem hallja
meg. De meghallotta. A lányra adta a kabátját, és előkeresett egy bakancsot,
ami tíz számmal lehetett csak nagyobb, mint Heather lába. Ő pedig felkapott
magára egy vékony, piros kabátot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gyere velem! -
nyújtotta a lány felé a kezét, hogy lesegítse a kamionról.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Elindultak visszafelé,
Heather pedig nagyon reménykedett benne, hogy bárki is volt bent a szobába, nem
találta meg a pénzét. Akkor lenne vége mindennek. Hiszen az jelenti
számára a biztonságot, legalább is egy darabig<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Gabriel kinyitotta az
ajtót, majd bement a szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Van idebent valaki? -
kiabált be a szobába, majd egyenesen a fürdőszobába ment. Heather közben magára
kapkodta a ruháit, és megkereste a pénzes borítékját. Szerencsére ugyanott
volt, ahol hagyta. Gabriel néhány perc múlva tanácstalan tekintettel az arcán
jött vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Sehol senki, Heather!
Tűnt el valamid? - kérdezte, miközben leguggolt mellém, és a szőnyeg szélét
kezdte babrálni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem… Szerencsére nem! -
válaszolta, majd tett egy lépést arrébb és felvette a földről a bőröndjét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Szerintem, ha volt is
bent valaki, valószínűleg már nincs itt! Most hová mész?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather úgy tett, mintha
meg sem hallotta volna Gabriel kérdését. Kezében a bőröndjével az autójához
ment, és beült. A szélvédő csupa hó volt, nem látott semmit. Gyújtást adott az
autóra, de semmi. Az aksi lemerült, vagy a hidegtől nem indult be. Egyszerűen
ott maradt egy nem működő autóval.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heaty! Várj már! - ment
a lány után Gabe - Mit akarsz most csinálni?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Meghalni! - válaszolta
szárazon, majd a kormányra hajtotta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Ne sajnáltasd már
magad! Gyere, elviszlek haza!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Hagyj már békén
Gabriel! Csak a véletlen műve, hogy találkoztunk! Értsd meg, hogy nem akarok
tőled semmit! Gyűlöllek Gabe! Összetörtél, megaláztál, tönkretettel! Soha nem
akartam veled találkozni! Soha! Bárcsak maradt volna a kollégád, akkor meg sem
láttál volna!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heather! Egyedül álltam
a parkolóban! Nem volt ott senki más...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Látod? - vágott a
szavába - Megint ezt csinálod! Hagyj békén! Megoldom a gondjaimat egyedül is!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Tudod mit? - kérdezte
Gabe, aki idegességében az ajkába harapott - Nem is érdekel mi lesz veled! Nem
hiszem el, hogy valaki ennyire negatív is tud lenni. Hányszor kell elmondanom,
hogy sajnálom, amit tettem. Miért nem tudsz hinni nekem! Egyedül álltam abban a
kibaszott parkolóban. Csak észrevettem volna egy másikat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Gabriel szavai szinte
leperegtek a lányról. Legalább is látszatra. Heathert ugyanis majd szétvetette
a vágy, hogy a fiút maga mellett tudja. Valami vonzotta a fiúhoz, talán
Jamesnél is jobban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">A szőke lány kipakolta
kocsijából a bőröndjeit, és jobb híján visszament a szobájába. Nem akarta
elveszíteni a száz dollárt, amit fizetett érte. Gabriel a lány lezárt
kocsijának támaszkodott egy darabig, majd fejcsóválva, a havat rugdosva
elindult a kamionja felé. Mérges volt a lányra, minden joggal persze.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Mikor visszaért
kamionjába, leheveredett az ágyára, vagyis az annak kikiáltott matracos
priccsre. Sokáig bámult maga elé, s megpróbálta felidézni magában azt a
végzetes napot. Nem emlékezett minden részletére, de arra nagyon is, mit érzett
közben. Maró fájdalmat, és azt, hogy nem ura az elméjének.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Felült, majd Heather
szobáján állapodott meg a tekintete. A lámpa épp akkor kapcsolódott fel, s még
látta a lány körvonalát a sötétítő függönyön át. Segíteni akart neki, de
annyira ellenséges volt vele, hogy jobbnak látta magára hagyni. Pedig ez volt
az, amit a legkevésbé szeretett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Kicsivel később Heather
hallotta, ahogy felbőg a motor, majd a kamion lassan elindul kifelé a
parkolóból. Nagyot fújt, majd leült az ágya szélére.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Legközelebb másnap reggel
tért magamhoz, Gabe kabátjában, szinte teljesen lelógva az ágyról.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">A csodálatos reggeli
után, - ami egy bögre kávéból, egy szelet pirítósból és két tükörtojásból állt
- lesétált a benzinkúthoz. A hó még mindig szakadt, és esélyét sem lehetett
látni, hogy abbahagyja. Lassan botorkált le a csúszós úton, majd teljesen
átfagyva lépett be a shopba. Bent két egyenruhát viselő eladót láttam. Egy
magas férfit, és egy alacsonyabb lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Jó reggelt! - köszönt a
lány lelkesen, majd beállt a kassza mögé. A férfi, viszont csak ült a székben,
a telefonját nyomkodva - Tudok segíteni valamiben?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Igazából egy kis
segítségre lenne szükségem! Nem indul az autóm. Valószínűleg lemerült az aksi!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">A férfi felnézett, majd
mosolyogva ennyit mondott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Szar ügy!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Hát az! - mondta
Heather, majd leült egy magas bárszékre. - Kaphatnék egy kávét? Fönt a motelben
valami iszonyat volt, az a lötty, amit kávénak hívnak!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- A motelben aludtál? -
kérdezte a férfi - Mi volt az, az üvöltözés hajnalban?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem tudom! - hazudta,
miközben belekortyolt a kávéjába. - Úgy aludtam, mint a bunda!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gyere, bebikázzuk azt
az autót! - mondta a férfi - Sabrine, főzz egy presszókávét légy szíves nekem
is! - mondta a lánynak, majd mikor megkapta a kávéját elindult kifelé a shopból
- Sabrine, kint leszek!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Sabrine megcsóválta a
fejét, amiből Heather tudni vélte, kollegája nem a munka hőse. Fiatal volt,
talán túlságosan is, hogy ilyen helyen dolgozzon. A férfin viszont látta, nem
ma kezdte a szakmáját. Magabiztosan lépett ki a shop ajtaján, kávéjával a
kezében. Mellkasán lévő kitűzőjén a Kenneth Schwartz név állt. Heather rámosolygott
az ifjú kutas lányra, kifizette a kávéját, majd kiment a férfi után. Felsétált
a kocsijához, és megvárta, még Kenneth is felér az autójával. Gyönyörű ezüst
terepjárója volt, melynek hátsó ülésén egy vadászpuska foglalt helyet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather értetlenkedve
nézett a kutasra, aki mosolyogva annyit mondott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Vadászom.
Szabadidőmben. Meg aztán, itt sosem lehet tudni, mikor van rá szükség.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Halálra vált arccal
nézett vissza a kútra, ahol a fiatal lány most egyedül tartja a frontot.
Rosszalló tekintete a kutasnak is feltűnt, ezért elütötte az egészet egy
"vicceltemmel".<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem értek ám hozzá, mit
kellene ilyenkor csinálni! - mondta, a lány, megpróbálva elterelni figyelmét az
elhangzottakról.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Kenneth nem szólt semmit,
csak mosolygott. Tizenöt perc múlva végzett az egésszel. Két kábelt az ő
illetve Heather autójának akkumulátorához erősített, és hagyta járni a motort.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Kész! - mondta, majd
kinyitotta a kocsi ajtaját.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather beszállt,
becsukta az ajtót, beindította a kocsit majd letekerte az ablakot, és kiadott
rajta húsz dollárt, a kutasnak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Köszönöm a segítséget!
- mosolyodott el, majd felhúzta az ablakot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Örültem! - mondta, majd
zsebre tette a pénzt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">A lány gázt adott, majd
elhajtott arról az átkozott helyről.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Céltalanul vezetett, nem
tudta, hova menjen, és mihez kezdjen most. Minden összezavarodott, és nem
értette, miért történnek vele ezek a dolgok. Miért találkozott Gabriellel, és
miért fáj neki ennyire átkozottul, hogy elzavarta őt? Pedig az tűnt a
leglogikusabb döntésnek akkor. Mi lesz, ha nem találja meg Jamest, és örökre
elveszítette őt. Próbált az útra koncentrálni, de egyre nehezebben ment neki.
Már elhagyta a várost, mikor megcsörrent a telefonja. Az apja volt a vonal
másik végén. Remegő kézzel vette fel a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Halló apa!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Apja azonban egy szót sem
szólt a telefonba. Csak valami karácsonyi dal szólt a háttérben, és emberek
beszélgetése hallatszott. Talán csak véletlenül hívta volna fel, vagy azért,
hogy hallja, milyen jól szórakoznak most, hogy ő már nincs velük. Könnyek
gyűltek a szemébe, letette a telefont, és mérgében az anyós ülésre dobta azt.
Elege volt az életéből. Még jobban, mint azelőtt. Órákon át rótta az
utakat, s már maga sem tudta hol járhat. Nem akart még egy motelbe bemenni,
csak menni előre. Az utak kihaltak voltak, mindenki a szeretteivel ünnepelt.
Csak neki nincsenek szerettei. Egyedül James, de őt is elvették tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Napok voltak még hátra
addig, hogy időpontot kérhessen az Irattárba. Végtelen hosszúnak tűnt az, az
idő, amit várakoznia kellett, s azt sem tudta, hogy megéri e várakoznia. Nem
tudtam mi tévő legyen. Hosszasan rágódott rajta, hogy megtegye e azt, ami
hirtelen eszébe jutott. Ugyanis nála maradt Gabriel kabátja, és a bakancsa is.
Utálta még a gondolatát is, mégis be kellett ismernie, hogy biztonságot jelentett
számára. Legalább lenne kihez szólnia, lenne, aki meghallgatná. De ha újra
átveri, vagy megalázza? Nem élné túl, ha még egyszer összetörné a szívét.
Remélte, hogy tényleg megbánta tettét, s most talán lehet egy élő, létező
barátja is. Hosszas mérlegelés után félrehúzódott az út szélén, megkereste
az ülés alá esett telefonját, s a cetlire írt számsort bepötyögve, tárcsázta a
számot. Gabriel szinte azonnal felvette a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gabe! - szólt bele a
telefonba. Heather viszont hirtelen meg sem tudott szólalni. Nem igazán tudta,
mit is akar mondani neki egyáltalán. - Halló? Ki az?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Szi… szia, Gabriel!
Heather vagyok… - kezdte makogva az összezavarodott lány<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Mit szeretnél? -
kérdezte sértődötten. - Ilyen gyorsan megváltozott a véleményed?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nincs kedved
találkozni? A történtek miatt nem szeretnék egyedül lenni! - mondta, a kérdését
elengedve a füle mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Hát, most nincs kedvem!
Oldd meg a problémáidat egyedül! - mondta hidegen, majd bontotta a hívást.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Kezei ökölbe szorultak,
majd a kormányon töltötte ki minden keserűségét. Elrontotta, s ezzel
véget vetett valaminek, ami még el sem kezdődhetett igazán. Megmasszírozta
verejtéktől gyöngyöző homlokát, majd elfordította a slusszkulcsot. Keresett egy
helyet, ahol megfordulhatott, majd elindult vissza a városba. Éhes is volt, de
semmi sem volt nyitva. Elvégre karácsony van. Heather legrosszabb karácsonya
egész életében. Agyában egymást kergették a gondolatok, s hiába töprengett mi
is lehet a baj, egyedül az ő meggondolatlanságát tudta hibáztatni. A sok
"ha" ott lebegett a feje felett, de megváltoztatni, már semmit sem
tudott. Szomorúan hajtott el a benzinkút és a szörnyű motel előtt, majd meg sem
állt a város széléig. Mikor beért a városba, ismét félreállt és újra
felhívta Gabrielt. A fiú fel sem vette a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Bassza meg! -
szitkozódott a lány, majd újra és újra tárcsázta a számot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Mikor Gabriel felvette a
telefont, Heather nem engedte szóhoz jutni, egyből mondani kezdte, a már jó
előre kigondolt szöveget.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gabe, figyelj! Lehet,
hogy nem voltam veled valami kedves, de be kell látnod, hogy a történtek után,
te sem lettél volna velem az! Szükségem van valakire, aki segít nekem, s
szeretném, ha az a valaki te lennél! - darálta a szöveget, meg se engedve, hogy
Gabe szóhoz jusson - Adjunk egy új esélyt egymásnak! Nekem, hogy megbocsássak,
neked, hogy megbocsájthassak!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Hol vagy most? -
sóhajtotta. - Bár tudod, hogy most nem szívesen megyek érted.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Emlékszel még, hogy hol
lakunk?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Persze! Hogyne
emlékeznék<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gyere oda értem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Egy óra múlva ott
vagyok! De sokba fog ez kerülni neked!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Nem válaszolt, de
mosolyogva tette le a telefont. Úgy érezte, kezd egyenesbe jönni minden.
Legalább is, ami Gabrielt illeti.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Mikor Heather megállt a
házuk előtt, apja ingerülten ment ki elé. Meg volt róla győződve, hogy lánya
haza akar költözni. Mielőtt azonban egy szót is szólhatott volna, Heather a
kezébe nyomta a kocsi kulcsát és bement a házba. Bent hatalmas parti fogadta,
olyan, amilyet még sosem látott a házukban azelőtt. Anyja fején mikulás sapka
fityegett, és egy koktélos poharat tartott a kezében, viszont nem úgy nézett
ki, mint aki halálos beteg. A körülötte lévő emberek ismeretlen ismerősök
voltak számára. Valahol már mindegyikőjüket látta, de nem tudta hova tenni
őket. Senkihez sem szólt egy szót sem, sőt, még a saját anyjának sem köszönt. A
konyha felé vette az irányt, és enni kezdett. Annyit evett, amennyi belé fért.
Pár perccel később Lukas Cox jelent meg a konyhaajtóban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem megmondtam, hogy
nem akarlak többé itt látni? - mordult rá a lányára, ám ő még a vita elkezdése
előtt véget vetett neki.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Megmondtad! De hidd el,
többé nem fogsz látni! Elmegyek, és megkeresem Jamest! Soha többé nem jövök
vissza! A kocsit is megtarthatod, nem lesz már szükségem rá!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heather? Miről
beszélsz? - jelent meg Lydia is, aki döbbenten nézett hol lányára, hol pedig a
férjére.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Fél órán belül itt van
értem Gabriel, és segít megkeresni Jamest! Jól nézzetek meg, mert soha többé
nem jövök vissza!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Gabriel? Gabriel Gold?
- dadogta Lydia, s leejtette a poharát. - Nem mehetsz el vele! Inkább maradj
itthon! Nem emlékszel mit tett veled? Soha nem tanulsz semmiből?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Sokkal szívesebben
vagyok vele, mint veletek! És, ha megbocsájtotok, nekem mennem kell!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Te nem tudod, milyen
az, az ember! - mondta komoran Lukas.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Azt sem tudtam, hogy
olyan gerinctelen vagy, hogy felhívsz telefonon, hogy halljam, milyen jó
hangulatban telik a karácsonyotok nélkülem! Agyő!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather belemarkolt egy
tál kekszbe, majd kiment a házból. Elképesztően jól eső érzés volt megmondani a
magáét a szüleinek. Még akkor is, ha nem voltam olyan durva, mint amilyen akart
lenni. A ház elcsöndesült, a zene elhallgatott, Heather pedig némán vártam
Gabrielt a ház előtt újabb cigarettára gyújtva. A bejárati ajtó megnyikordult,
és Lydia Cox lépett ki rajta. Egyenesen lánya felé vette az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Lydia középmagas, korai
negyvenes éveiben járó, csinos hölgy volt. Világosbarna, inkább szőkébe forduló
haját lófarokban hordta, barna szemei egyszerre sugározták a szigort és a
szeretetet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Dobd már el azt a szart
kérlek! - mordult lányára, aki fittyet hányva Lydia arcába fújta a füstöt. -
Nézd! Gondolom rájöttél, hogy nem vagyok beteg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Tényleg nem? - kérdezte
szarkazmussal a hangjában Heather - Az életben nem jöttem volna rá! De tudod
mit? Nem is igazán érdekelsz. Sem te, sem apa.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nekünk is jár a boldogság
Heather. És lássuk be, veled nem volt könnyű az életünk!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nektek? - vettette oda
lenézéssel a hangjában a lány - Akkor én mit mondjak? Sosem szerettetek, még az
anyák napjára sem jöttél el baszd meg!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Vegyél vissza az
arcodból Heather! Az anyád vagyok!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Ha anya lennél, most
nem az utcán tölteném a karácsonyt. Ha anya lennél, nem küldtél volna
szanatóriumba, míg utazgattatok. Ha anya lennél, szeretnél. De te nem anya
vagy! Csak egy söpredék!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Heather pont elszívta a
cigarettáját, mikor begördült Gabriel kamionja az utcába. Mikor mellém ért,
hatalmas vigyorral az arcán nyitotta ki az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nem lett volna
egyszerűbb, ha már tegnap velem jössz?- kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Nálam maradt a kabátod!
- mosolyodott el a lány, s bemászott a kamionba. Anyjára ügyet sem vetett,
mintha csak levegő lenne. - Merre megyünk?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Te vagy a főnök!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Akkor menjünk oda, ahol
le tudok tusolni! Iszonyú szagom van már!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Miért nem tusoltál
otthon?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Ez egy hosszú história,
majd út közben elmondom!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Hangosan felbőgött a
motor, majd elindultak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">- Heather! - kezdte,
miközben a lány felé fordította a fejét - Azért örülök, hogy hívtál!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt; line-height: 115%;">Megnyugtatták a fiú
szavai, s már kétsége sem volt afelől, hogy helyesen cselekedett. A
visszapillantó tükörből még egy darabig látta anyja megrökönyödött képét, majd
teljesen eltűnt a szeme elől. Tudta, hogy már csak karnyújtásnyira van attól,
hogy megtalálja Jamest.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-67521076364553976542016-11-04T08:50:00.000-07:002016-11-04T08:50:55.985-07:00Második Lépés<div align="center" style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"> A lány a dugóban ülve
merengett az elmúlt órák eseményein. Volt ideje, hiszen három és fél órát
töltött el ott. Nem értette, miért kapott ekkora összeget épp attól a
személytől, akitől a legkevésbé várta. Nem tudta, mihez kezdjen most, hogy már
nem a szülei komor, ám biztonságosabb házában él. Sosem voltak emberi
kapcsolatai sem, szinte rettegett az idegen helyzetektől. Mégsem ez volt az,
ami a legjobban elgondolkoztatta, hanem a nemrég látott ismeretlen férfi.
Heather a zsigereiben érezte, hogy ismeri azt az alakot, vagy legalább
találkozott már vele. Hiába erőltette azonban magát, hogy valami magyarázatot
találjon magának, csak egyre jobban összekuszálódott benne minden. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A sor, ami feltorlódott
előtte, nem igen haladt. A lány idegességében hosszan megnyomta a dudát, majd
apró szitkot morzsolt el a fogai között. Terve nem volt, mihez kezdjen, s mivel
nem tudta, meddig kell majd a dugóban ücsörögnie, rögtönöznie kellett. Az úton
araszolva észrevett egy motelt az autópálya mellett. Mivel jobb ötlete nem
volt, arra felé vette az irányt. Az autós pihenő egy domboldalra épült. Még az
emelkedő előtt, egy benzinkút volt, és ott, ahol már kissé emelkedni kezdett,
egy kamionparkolóval egybekötött motel volt. Az épület nem volt sem félelmetes,
sem lepukkant. Egyszerű kis motel volt, pár szobával, és hatalmas parkolóval. A
placc elég üresnek tűnt, csak két kamion parkolt egy pislogó utcai lámpa alatt.
Az épület mögött, már csak hatalmas fák voltak, amik egészen a domb tetejéig
értek.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Ahogy Heather kiszállt a
kocsiból, hatalmas hópelyhek kezdtek hullani az égből, melyek percek alatt
fehérre varázsoltak mindent. Másnap már karácsony, egy ünnep, mely sokaknak a
szeretetet jelképezi. Neki azonban nem jelentett semmit. Csak egy ugyanolyan,
semmit érő nap volt, mint a többi.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Egy hete még nem
gondolta volna, hogy egyedül, egy koszos motelben fogja tölteni az ünnepet, de
mégsem bánta. Elege volt a szüleiből, a bántásokból, mindenből. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A recepció az épület
közepén helyezkedett el, melynek ajtaja üvegből készült, s fehér reluxa
rejtette el a bent lévőt, a kíváncsi szemek elől.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A hatalmas pelyhek,
melyek egyre intenzívebben hulltak alá az égből, teljesen elborították a lányt.
Még sosem fázott annyira, mint akkor. A rakoncátlan pelyhek teljesen lehűtötték
a testét. Megszaporította lépteit, s benyitott az ajtón. Kellemes meleg volt
odabent. Az ajtóval szemben, hosszúkás faasztalnál egy nő ült. Ábrázata nem
volt valami barátságos, tekintete pedig nem sok értelmet árasztott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Jó napot! Van kiadó
szobája? - kérdezte a recepciós hölgyet, aki összehúzott szemöldökkel szemlélte
a közeledését.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Van! Száz dollár egy
éjszaka! - mondta gorombán, majd meg se várva mit reagál a lány, letett az
asztalra egy kulcsot. - Nyolcas szoba, balra megy és a negyedik ajtó! Csak
kápé, semmi hitelkártya!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- De hát, ez rengeteg
pénz! – hüledezett Heather - Az ár mit tartalmaz?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ha kell, tanúskodom,
ha kell, befogom a szám! Egy ágy, tévé és reggeli! Na, kell vagy nem?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Heather nemet intett a
fejével, és elindult vissza az ajtóhoz. Két férfi, akit eddig nem vett észre,
azonban elállták az útját és karba tett kézzel csóválták a fejüket. Jobb híján
elvette a pultról a szobakulcsot, és közelebb hajolt a nőhöz.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Be lehet zárni az
ajtót rendesen? - kérdezte, miközben a két férfira nézett. A nő kaján vigyor
kíséretében nemet intett - De biztos, hogy tanúskodik ennyi pénzért?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Arra mérget vehet, kis
anyám! - mondta, és nevetni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A lány megforgatta
szemeit, megigazgatta magán a kabátját, majd kiment az ajtón. A két férfi
azonban már nem volt sehol, pedig nem halotta kimenni őket, ahogy bemenni sem.
Visszanézett a recepció ajtajára, ahol a „zárva” felirat díszelgett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Pár másodpercig csak
bambán bámulta az ajtót, majd elindult megkeresni a szobáját. Percek alatt
rengeteg hó hullott, ami megnehezítette a járást. Pár perc alatt már a bokájáig
ért a hó. Összehúzta magán a kabátot, majd sietős léptekkel indult a nyolcas
szoba felé. A kulcs nehezen fordult el a
zárban, mintha nem is azt az ajtót nyitotta volna. Közben pedig furcsa hangokat
hallott maga mögül. Bármerre is fordította a kulcsot, az ajtó nem engedett.
Kezei teljesen átfagytak, ujjai elgémberedtek, miközben a kulcsot forgatta
ide-oda.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Lépteket hallott maga
mögül, de nem mert hátranézni. Hihetetlen idegesség járta át a testét.
Legszívesebben hagyta volna az egészet a francba. Valami mégis azt súgta neki,
hogy maradjon. A parkolóban álló egyik kamion motorja felbőgött, és sűrű kipufogó
füst borított el mindent. A hang irányába kaptam a fejem, de már csak egy
kamion állt a pislogó lámpa alatt. Elkeseredetten próbálta kinyitni az ajtót,
de hiába rángatta, az nem akart kinyílni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- A kurva életbe! -
sziszegte a fogai között, majd nagyot rúgott a fehérre festett ajtóba. - Most
mi a francot csináljak?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Fejét az ajtónak
támasztotta, és elővette a zsebéből a cigarettáját. Reszkető kézzel gyújtotta
meg, majd nagy slukkot szívott belőle. Lassan engedte ki a füstöt, majd
megismételte újra az egészet. Tudta, hogy hiába is akar, nem fog tudni bejutni.
Ügyesen beugrott egy csapdába Szívott egy utolsót a cigarettájából, majd
eldobta a csikket. Kezeit összedörzsölte, és eldöntötte, hogy elindul
inkább.Megfagyni még sem szándékozott. Vállára vette táskáját, és már fordult
volna meg, mikor valaki megérintette a vállát. Ijedtében hatalmas sikoly tört
elő belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ennyire rossz a lelki
ismereted, Heather? - kérdezte egy ismerős hang a háta mögül. - Már a régi
barátaidtól is frászt kapsz?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Nekem nincsenek
barátaim - mondta hidegen a lány, majd megfordult. Amikor meglátta ki is áll
mögötte, teljesen elállt a lélegzete. - Te pedig amúgy sem tartoznál közéjük
Gabriel!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A fiú felszívta az
orrát, arrébb tolta a lányt, majd kinyitotta az ajtót. Önelégült vigyorral,
karba tett kézzel dőlt az ajtófélfának.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ne légy olyan
ellenséges Heaty! Tudod, hogy én...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Kérlek Gabe! Már el se
kezd! Ha te nem lettél volna, talán egy kicsivel könnyebb lett volna az életem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Most ezt miért mondod?
Nem értelek Heaty!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ne tépjük fel a régi
sebeket, kérlek! Középiskolai éveim megkeserítője, a nagy Gabriel Gold! Aki
lealázott az egész iskola előtt! Nem elég, hogy összetörted a szívem? Miért
kellett lejátszanod azt a beszélgetésünket a suli rádióban? Még a mai napig van,
aki kiröhög!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ugyan már Heather!
Fiatal voltam, nem gondolkoztam! Bemehetek?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"> A Heather nagyot sóhajtott, majd utat engedett
a fiúnak a szoba belseje felé. Gabrielt még középiskolában ismerte meg.
Évfolyamtársak voltak, ő volt a legmenőbb pasi a suliban. Egy igazi Adonisz,
akiért minden nő az életét adná. De mint az ilyen pasik általában, ő is sportot
űzött abból, hogy másokat megalázzon. Akik csak egy kicsit is mások, mint az
átlag. Gabriel egyik tanítás után odament Heatherhez, hogy nincs e kedve találkozni
vele szombat délután. Először persze, azt hitte, hogy csak szívatja, de
belement a dologba. Szombat délután találkoztak, de nem történt semmi rossz.
Sőt! Sokat beszélgettek, s Heather kezdte úgy érezni, hogy végre van egy
barátja, aki megérti őt. Hetekig találkozgattak, és minden olyan volt, mint a
mesében. Már két hónapja tartott a barátságuk, mikor elvitte James sírjához is.
Aznap csókolta meg először. Nagyon boldog volta, azt hitte megváltozik az
élete. Beleszeretett Gabrielbe. Megbízott benne, mindenét neki adta volna.
Gabriel egy este felhívta telefonon, és órákon keresztül beszélgettek egymással.
Majd arra kérte, hogy mondja, el neki mennyire szereti, és Heather mit tenne
meg neki az ágyban, ha oda kerül a sor. Heather pedig nyíltan beszélt minden
vágyáról, legbensőségesebb érzéseiről. Úgy tették le a telefont, hogy Gabriel
azt mondta a lánynak, hogy szereti őt. Egy hét múlva, nagyszünetben Heather épp
egy szerelmes levelet fogalmazott meg a fiúnak, mikor az iskolarádió a szokásos
szar zene helyett, a Gabriellel folytatott beszélgetésüket kezdte lejátszani. Heather
annyira szánalmasnak érezte magát, hogy hitt a fiúnak. Heather azonnal
otthagyott mindent, és hazament. Hónapokig nem ment iskolába, és mikor
visszatért, akkor sem önszántából. Ennyi Gabriel Gold története.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Heather soha nem tudott megbocsájtani
neki, hogy csak játszott vele, és hogy elvette az első csókját. Most mégis ott
volt, és fogalma sem volt, hogy miért. Miért utálja az élet ennyire, hogy
folyamatosan bántja. Becsukta maga mögött az ajtót, majd karjait összefonva a
fiúra szegeztem tekintetemet. <br />
„Semmit sem változott az évek alatt.” – Gondolta Heather. Még mindig az az
elképesztően jóképű, hosszabb hajú fiú a markáns állával és a hihetetlen zöldes
szemeivel, akibe annak idején csípőből beleszeretett. Bár nem akarta beismerni
még magának sem, megdobogtatta a szívét, és örült, hogy találkozott Gabriellel.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A látszatból azonban nem
akart engedni, és kimérten, hidegen beszélt a fiúval.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Mégis mit keresel itt?
- kérdezte hidegen - Jöttél hangfelvételt készíteni?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Heather! Hidd el,
nagyon sajnálom, amit tettem. Nem gondoltam át a dolgot. Azóta minden nap
gyötör a lelkiismeretem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Gyötörjön csak! Bár
nem hiszek neked! Mit keresel itt?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Láttad azt a
szép kék kamiont a parkolóban? Hát azzal jöttem. Kamionsofőr vagyok!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Te kamionos? Pfff...
Azt hittem, többre vitted az életben! De ezek szerint nem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- És, te hol dolgozol? –
Kérdezte felhúzott szemöldökkel, és kaján vigyor kíséretében Gabriel.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Heather ideges lett. Nem
mondhatta meg neki az igazat, hogy még soha nem is dolgozott, és hogy a szülei
épp aznap zavarták el otthonról.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Sikeres temetkezési
vállalkozást vezetek. - füllentette vigyorogva. - Nekem legalább bejött az
élet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Gabriel végignézett a
lányon, majd elmosolyodott. Még mindig szívdöglesztő pasi volt. Tökéletes
mosolyának nem tudott ellenállni, de dacosan játszotta a megbántott infánsnő
szerepét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Gyere el velem. Te sem
lennél magányos, és én sem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ki mondta, hogy
magányos vagyok? – kérdezte Heather értetlenkedve.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- A karácsonyt egy
motelben töltöd – vigyorogta Gabriel. – Azt hiszed át tudsz verni Heather? Ne
legyél már ennyire utálatos.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Gabriel, nagyon
köszönöm, hogy kinyitottad az ajtót, de egyedül szeretném tölteni az ünnepet.
Ez az első karácsonyom James nélkül. - szaladt ki a lány száján.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- James? A halott pacák?
Mi történt vele?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Nem fogom veled
megosztani a gondjaimat! Gabriel, kérlek, menj el!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Segíthetnék?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Válasz helyett, Heather
egyszerűen kinyitotta az ajtót és kifelé mutatott. Nem akart egy percet sem
együtt tölteni azzal az emberrel. Vagy legalább is ilyen körülmények között
nem. <br />
- Nézd Heather – kezdte Gabe –, ne legyünk ellenségek, ha barátok is lehetünk.
Nem tudom, meddig büntetsz még azért a hibámért, de én örülök, hogy láttalak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Gabriel felállt,
megigazgatta magán a ruháit, majd elindult kifelé. <br />
- Részemről ez nem akkora öröm – válaszolta a lány. Vegyes érzelmei voltak a
fiúval kapcsolatban. Az esze azt súgta, hogy vele kellene mennie, a szíve pedig
azt, hogy el kell küldenie. Mielőtt kiment volna, még egyszer a lány szemébe
nézett, majd a kezébe nyomott egy cetlit a számával.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Szilveszterig még a
városban leszek! Ha kellenék, itt leszek!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Sosem fogsz kelleni,
te szemét! – mondta a lány, majd bevágta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"> Heather leroskadt egy székbe, amin percekkel
ezelőtt még Gabriel ült. Az illata még mindig olyan volt, mint régen. Mélyet
szippantott a fiú illatával átjárt levegőből, majd cigarettára gyújtott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Bárhogyan is erőlködött,
nem tudott kitalálni semmit. Miért tépődnek fel újra és újra a régi sebei. Pár
percig még üldögélt a fotelben, a cigarettája füstjében gyönyörködve, majd
elővette a laptopját. Meg akarta találni Jamest, az egyetlen barátját. Méghozzá
minél gyorsabban. Iszonyatosan hiányzott neki, és aggódott is érte. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Keresgélni kezdett,
honlapról honlapra ugrált, hátha megtud valamit. Nem kellett soká keresgélni,
hogy ráakadjon egy érdekes cikkre. Az állt benne, hogy a helyi irattárban őrzik
az elmúlt évszázadok születési a-házassági- és halotti anyakönyvek másolatát,
és a bejegyzett temetések időpontját. Még segítséget is biztosítottak ahhoz, ha
valaki fel akarta kutatni a családfáját. Egyedüli feltétele egy előjegyzett
időpont, és ezer dollár volt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">A lány izgatottan
tárcsázta a telefonszámot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">"Ön a Browers Town
megyei Irattárat hívta. Tájékoztatjuk önt, hogy intézményünk az ünnepek alatt
zárva tart, nem tudunk előjegyzést biztosítani. Kérjük, hívja munkatársunkat
december huszonhetedikén, reggel kilenc és délután kettő között! Kellemes
ünnepeket kívánunk!"<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Felcsillant a remény a
lány számára. Még az sem számított, hogy várnia kellett. Boldogsággal töltötte
el, hogy most talán minden megváltozik.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Fáradt volt, és a
fejében cikázó számtalan gondolat végre egy kicsit alábbhagyott. Laptopját
összecsukta, majd az éjjeli szekrényre helyezte, ő maga pedig elnyúlt az ágyon.
Párnáit a feje alá gyűrte, és szórakozottan bámulta a plafont, arra várva, hogy
álom jöjjön a szemére. Sokat nem kellett várnia rá, pár perc alatt sikerült
elaludnia. A szoba sötétségbe borult, síri csend ereszkedett rá. Túlságosan is
nyomasztó csend. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Kopogás zaja törte meg a
csendet, kicsivel éjfél után. Először halk, koppantások űzték ki Heather
szeméből az álmot. A lány morcosan botorkált el az ajtóig, majd szólt ki rajta.
Választ azonban nem kapott, ki is áll az ajtó másik oldalán. Megdörzsölte
bedagadt szemeit, majd az ablakhoz ment, hogy kinézzen rajta. Minden nyugodt
volt, csak a hó hullott még mindig szakadatlanul. Az érintetlen hótakaró teljesen
megváltoztatta a helyet. Heather Gabriel kamionja felé sandított. A járműben
még égett egy lámpa, ami azt is jelenthette, hogy a fiú még ébren van. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Becsukta a szemeit,
homlokát pedig az ablaknak nyomta. Vett pár mély lélegzetet, s mikor szemeit újra
kinyitotta, egy vadidegen férfi nézett vele farkasszemet az ablak túloldalán.
Heather ijedten ugrott el az ablaktól, és elrántva a függönyt az ágyához
hátrált. Nem merte megnézni ott van e még az illető, ajtót nyitni meg aztán
pláne nem akart. Jobb híján felült az ágyára és bekapcsolta a szobában lévő ős
öreg tévét. Majdnem maximumra állította a hangot, és alig észrevehetően egy
kisebb barikádot állított az ajtaja elé. Szíve iszonyatosan vert, és izzadni
kezdett. Hosszú percek teltek el a kínzó várakozással, majd Heather kezdett
megnyugodni. Az ablakhoz osont, és kilesett rajta. Kint nem látott senkit, s
már Gabriel kamionja is sötétbe borult.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Heather jobbnak látta,
ha lefekszik és kialussza magát. Az elmúlt napokban nem sokat tudott aludni, és
érezte, ahogy szellemi és fizikai téren is kezd romlani az állapota. Lefeküdt,
majd kikapcsolta a tévét, és aludni próbált. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Alighogy lehunyta a
szemét, ismét kopogtattak az ajtón. Most azonban már erőszakosabban, mint annak
előtte.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Gabriel, ez egy
cseppet sem vicces – kiabálta a lány. –Szeretnék aludni!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Válasz nem érkezett,
azonban a kopogás abba maradt. Lehunyta szemeit, beszívta a szoba kissé dohos
levegőjét, majd magára rántva a takarót, az oldalára fordult. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Heather! – vonyította
egy földöntúli hang. A lány ijedten ugrott fel, majd nézett körbe, de nem
látott senkit a szobában.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Ki van itt? – nézett
körbe ijedten. – Gabriel, ugye csak te szórakozol velem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">- Itt vagyok… találj meg
– búgta a hang. Annyira torz, éles hang volt, hogy nem tudta megállapítani, nőé
vagy férfié a hang. Azt azonban nagyon jól tudta, hogy nincs egyedül a
szobában.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Lehetetlennek tartotta,
hogy valaki a tudta nélkül ment volna be hozzá, most mégis valaki éppen hozzá
beszél. Nem tudta, mi tévő legyen. Nem akart sem a hang keresésére indulni, sem
beszélgetni vele, de a szobában sem volt kedve maradni. egyedüli visszatartó
erő az az ismeretlen, félelmetes ember volt, aki az ablaka előtt bámulta őt. Heather
a telefonja után nyúlt, ami az éjjeli szekrényen volt. Ahogy megérintette a
készüléket, érezte, hogy ujjai ragacsos masszába merülnek el. Kezét arcához
emelve egyből látta, hogy ujjai véresek. Hatalmas sikoltás tört fel a megrémült
lányból, s a földöntúli, kísérteties hang nevetni kezdett. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Iszonyatosan félt, de
szürreálisnak is tartotta az egészet. Biztos volt benne, hogy vagy Gabriel,
vagy más, hallucinogént kevert valamijébe, és most ezért lát rémeket. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;">Újra csend ereszkedett a
szobára, de Heather nem tudott megnyugodni. Hiába próbált, a félelme erősebb
volt nála.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-68959181898379839892016-11-01T07:14:00.003-07:002016-11-01T07:14:55.744-07:00Első Lépés<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span class="apple-converted-space"><span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%;"> </span></span><span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Hatalmas hófelhő borította be az eget azon a napon. Az előrejelzés
szerint, akár harminc centi hó is eshet, de még ez sem tántorította el Heathert
attól a céljától, hogy megtalálja elveszett barátját. Bár valamiért utált
autóval utazni, ha ő vezethetett, úgy érezte övé a világ. Szíve mélyén
szorongott, félt attól, ami rá várhat, mégis felöltözött, bepattant ezüstszínű
kocsijába, és elindult az állásinterjúra, ami talán választ adhat a tíz éve
megfogalmazódott kérdéseire.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Heather autója nem volt
fiatalnak mondható. Bár ez volt az egyetlen dolog, amit a szüleitől kapott,
sejtette, hogy egyáltalán nem jó szándékból kapta. Sok hibája ellenére, a lány
imádta az autóját. Mindent megtett, hogy az ütött-kopott vashalmazt, egy
gyönyörű autóvá tegye. Heather lassan elfordította a kulcsot, majd az autó
lassan legördült a felhajtóról.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Izgatott volt, szinte
nem is figyelte az utat, csak ment előre. Nem tudta, mi fog történni, vagy
egyáltalán felveszik e, de nem volt más választása. Veszteni valója, azonban annál
több.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mikor leparkolta autóját
az iroda előtt, úgy érezte, mintha ezernyi pillangó repdesne a gyomrában. Nem
volt bátorsága elindulni, mivel addig a pillanatig sosem kellett ilyen helyre
mennie. Szülei inkább eltartották, csak ne kelljen emberek közé engedni
lányukat. Féltek, hogy a lány szégyent hoz rájuk. Az önbizalom és Heather, még
sohasem találkoztak, és ez csak rontott a helyzeten. - Heather Cox! Szedd már
össze magad, az ég szerelmére! Ez az egyetlen esélyed, hogy megtaláld Jamest,
te pedig megtorpansz? - mondogatta magának, miközben finoman, mégis
határozottan megpofozgatta az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Nagy levegőt vett,
kiszállt az autóból, és tétova léptekkel elindult az iroda felé, ami persze
egyáltalán nem hasonlított egy temetkezési irodához. Cirádás betűivel a
Moonlight felirat, inkább tűnt szépségszalonnak. Bár fogalma sem volt, hogy
kellene kinézni egy ilyen helynek, mégis furcsa érzése támadt. Fejében
kavarogni kezdtek a gondolatok, s teste legkisebb porcikája is tiltakozott az
ellen, hogy bemenjen.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Behunyta a szemét, és
lenyomta a kilincset. Lesz, ami lesz alapon. Legalább elmondhatta magáról, hogy
megpróbálta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"> Ha kívülről nem
is látszott temetkezési irodának, belülről annak tűnt. Mindenhol a szürke és
fekete szín dominált, még a növények levelei is feketének látszottak. A
székekre fekete huzatot húztak, és ami talán a legnyomasztóbb volt Heather
számára, a falra aggatott képek, melyek temetéseket ábrázoltak. Olyan érzést
keltettek a lány szívében a képek, mintha csak ünnepelnék a halált. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Jó napot! - szólt be
az első szobába, ott azonban senkit sem talált. - Az állás interjúra jöttem!
Heather Megan Cox, telefonon beszéltünk pár napja!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Jó napot! Jó napot!
Ebben a munkakörben meg is tiltanám e hangzatos üdvözlés alkalmazását! -
morgott valaki. Hangjából ítélve nő lehetett, és öreg. Rekedt, hörgős,
dallamtalan hang volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Heather lassan fordult
meg, felkészülve a legrosszabbra, ő azonban ennek ellenére is megijedt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A nő, aki mögötte állt
alacsony volt, barna hajú és javában taposhatta az ötvenes éveit. Bubi
frizurája tetején egy vastag lencsés szemüveg foglalt helyet, mely talán még a
békeidőkből maradt rá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Myrtle Edwards! -
nyújtotta a lány felé a jobbját - Talán foglaljunk helyet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Heather megpróbált
nyugodtnak maradni, de valahogy nem akart sikerülni neki. Szíve vad
kalimpálásba kezdett, s úgy érezte elájul. Mit mondjon neki, ha megkérdezi,
miért akar itt dolgozni? Mondja meg az igazat? Vagy már egyből az elején
hazudjon?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Ezer meg ezer kérdés
futott át az agyán, s csak remélni merte, hogy kívülről nem látszott annyira
kétségbe esettnek, mint amilyennek érezte magát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Határozatlan léptekkel
követte az apró nőt, aki leült egy hatalmas íróasztal mögé, neki pedig a vele
szemben lévő karosszékbe adott helyet. Ujjait tördelve nézegette a falat, a
rajta lévő plakátokat és próbált úrrá lenni az idegességén.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Nos, Miss Cox. Ha jól
látom a leadott önéletrajzát, ön műszaki szakirányú végzettséggel rendelkezik.
Mi vezet rá egy ilyen gyakorlatias, fiatal hölgyet, hogy halottakkal
foglalkozzék. Már ha közvetve is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Gyermekkorom óta
foglalkoztat a halál. - Szaladt ki a száján a meggondolatlan mondat. Bár az
igazat mondta, tudta, hogy innen nehéz lesz visszaküzdenie magát a nullára. -
Érdekelnek a halállal kapcsolatos dolgok.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Valamennyinket
foglalkoztat a halál, kedvesem. Csak valaki nem akar tudomást venni saját
halandóságáról. Sajnos, aki születik, az meghal. De aki meghal, segít, hogy mi
tovább élhessünk. Ez a munka nem is a halálról szól. Hanem a gyászról,
elkeseredettségről és a fájdalomról. Nap, mint nap megtört emberek sirámait
hallgatni elkepesztően nehéz feladat. - mondta s cigarettára gyújtott - Mondja
el Miss Cox, hogy miért magát vegyem fel?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Dolgozni szeretnék.
Méghozzá lelkesedéssel és odafigyeléssel. Szeretnék támaszt nyújtani a
gyászban, de ugyanakkor rendet tenni a temetőkben, a temetés folyamatában.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Még maga is megdöbbent
saját szavain. Mintha nem is ő mondta volna ki azokat. Úgy érezte, valahol a
szíve mélyén, hogy egy belső hang mondatja ki vele a szavakat. Myrtle azonban
nem tűnt olyannak, mint akit levett a lábáról a jól sikerült mondat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Ez szép gondolat, de
édes kevés! Sajnos nincs szakmai tapasztalata, nem ért az adminisztratív
feladatokhoz, és ami a legfontosabb, nem venné túl komolyan a munkakört.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Nagyon is komolyan
venném. Értse meg, nekem szükségem van erre a munkára. Legalább adjon egy
esélyt, hogy bizonyítani tudjak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Ennél magasabb
végzettségű és több szakmai tapasztalattal rendelkező jelentkezők is akadnak.
Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy hívni fogom a héten. Bármilyen döntés is
szülessék. Viszont látásra Miss Cox!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A lány felé nyújtotta
csontos kezét, meg se várva, hogy felálljon a székből. Csalódott volt, hogy nem
úgy sikerült a megbeszélés, ahogy azt szerette volna. Feltápászkodott a székből
és kezet fogott Myrtle-el, majd elindult a kijárat felé.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Mondjon valami
bíztatót kérem! - tett egy utolsó kétségbe esett próbát - Van valamennyi
esélyem?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Esélyek sorozata az
élet. Sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Reménykedjék! Hiszen az, az ember,
akinek nincs reménye, halott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- El sem tudja képzelni,
milyen régóta vágyom rá! <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Heather lenyomta a
kilincset, s érezte, hogy a szívében lévő csalódottságát a végtelen harag veszi
át. Gerincén hideg borzongás futott végig, és elméjét furcsa gondolatok járták
át. Sosem érzett még ekkora dühöt magában. Percekig állt, az ajtóra meredve,
mintha csak odatapadt volna a padlóhoz. Lehunyta a szemeit, majd lenyomta a
hideg kilincset. Hihetetlen dühvel a szívében nyitotta ki a kocsi
ajtaját. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Beült az autóba és a
kormányra hajtotta a fejét. Tudta, hogy Myrtle úgy sem hívja vissza, s ezzel
elveszte az utolsó esélyt is, hogy megtalálja Jamest. Túlságosan naivnak
tartotta magát, hogy egyáltalán eljött ide. Megrázta magát, majd beindította a
motort. Újra előtört belőle a harag és a csalódottság szörnyű elegye, de
titokban abban bízott, hogy minden jóra fog fordulni, akár egy
tündérmesében. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Bár elég naiv volt, ezt
még saját magával sem tudta elhitetni. Végső elkeseredésében abban bízott, hogy
valami baleset történik vele útközben és végre véget ér az a gyötrelem, amit az
életének hívott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Heathernek semmi kedve
nem volt hazamenni. Tudta, hogy otthon sem kap semmilyen megerősítést, sőt,
talán még romolhat is a helyzete. Céltalanul rótta az utakat, s közben azon
gondolkozott, hogy hogyan tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Órákkal később vette
csak rá magát, hogy hazamenjen. Pedig még akkor sem volt semmi kedve hozzá.
Leparkolt a ház elé, készen arra, hogyha eldurvul a helyzet, gyorsan lépni
tudjon. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Hangtalanul nyomta le a
kilincset, s legalább ennyire halkan osont volna a bejárat felé, ám apja már az
ajtóban állt karba tett kézzel, és azzal az utálatos cinikus ábrázatával. Mikor
meglátta lányát, hangosan nevetni kezdett, hogy elvegye a maradék életkedvét
is, ami az állásinterjú után még megmaradt neki.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Tudtam, hogy úgy sem
vesznek fel. És tudod miért nem? Azért, mert elmebeteg vagy! Azért! Akkor
voltam a legnagyobb hülye, mikor nem adtalak be az intézetbe, mikor
megszülettél. Most szenvedhetek veled!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Kösz apa a bíztató
szavakat! Így is szar napom volt, tegyél rá még egy lapáttal!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Mégis mit gondolsz?
Meddig foglak eltartani? Huszonöt éves vagy, és még sosem dolgoztál! Nem
gondolod, hogy veled van a baj? Neked valami nincs rendben a fejeddel! -
üvöltötte úgy, hogy zengett az egész utca. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Szerinted nekem milyen
életem van mellettetek? Soha nem volt hozzám egy jó szavatok! Nem álltatok ki
mellettem, nem is neveltetek. Csak felnőttem. A saját anyám arra nem volt
képes, hogy eljöjjön az iskolai anyák napjára. Karácsonykor meg elküldtetek egy
szanatóriumba, míg ti elmentetek wellneszezni. Milyen szülők vagytok ti? -
fakadt ki az amúgy is labilis állapotban lévő lány, majd apját félrelökve
nyomakodott beljebb a házba. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Mit képzelsz magadról,
te elmebeteg! Hogy merészelsz így beszélni az apáddal? - Artikulátlan
üvöltéssel ment a lány után az emeletre, és válogatott szitkokat vágott a
fejéhez. Heather bement a szobájába, és magára zárta az ajtót. Az apa még
rángatta egy kicsit a kilincset, majd beletörődött legújabb kudarcába, és
elment. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A megtörten és megalázva
érezte magát, s bár megpróbálta visszafojtani érzelmeit, zokogva vetette le
magát az ágyára. Elege volt mindenből, és semmi mást nem akart, csak csendet és
nyugalmat. De tudta, hogy ott nem kaphatja meg. Soha semmit, nem kapott meg,
amire szükségem lett volna. Legjobban azonban a szülői szeretet hiányzott neki.
Mindent megadott volna azért, ha normális családja lehetne. De nem volt
semmije, a szobáján és pár csecsebecséjén kívül. El akart menni, valahova, ahol
soha nem találnak rá. Összecsomagolni azt a kevés holmiját, és ott hagyni azt a
házat, ami az otthona kellene, hogy legyen. De az nem volt az. Az csak
egy ház volt, két olyan emberrel, akik sosem értették meg, és talán nem is
szerették. De nem volt hova mennie; sem pénze, sem egy barátja nem volt, így
tűrnie kellett. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Hihetetlenül lassan
teltek a napok Heather számára. Minden percben a telefonját nézte, reménykedve
abban, hogy Myrtle felhívja és megkapja a munkát. De nem hívta. Szíve mélyén
tudta, hogy nem fog sikerülni, mégis belevágott. A bizonytalanság, ami
hatalmába kerítette, szinte elviselhetetlen volt számára. Fájt minden egyes
pillanat, amit a házban kellett töltenie és mindent megtett volna azért, ha
neki is normális élet adatott volna. Minden gondolata James körül forgott, az
egyetlen ember körül, aki még halálában is jobb volt hozzá, mint bárki az élők
közül. Lassan be kellett vallania magának, hogy apjának igaza lehet vele
kapcsolatban. Nem kötődik senkihez, nincsenek emberi kapcsolatai, még csak
kisállatot sem tartott soha.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"> Teltek a hetek, de
a telefon meg sem csörrent. Már teljesen felhagyott a reménykedéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Karácsony előtt egy
nappal, a mindig komor Lukas kopogtatott az ajtaján. Nem volt agresszív, nem
üvöltözött, inkább ideges volt és félt. Mikor bement a szobába, egyenesen az
ágy felé vette az irányt, és leült annak szélére.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Mi van? Már le se
ordítasz? - mondta gúnyosan a lány - Két hete még...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Heather! Anyád nagyon
beteg, és nyugalomra lenne szüksége. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Óh! Hát ez nagyon
szomorú! - Heather elfintorodott, mert cseppet sem hatotta meg apja
bejelentése. Nem szívtelenségből tette, de minden második évben ez
megismétlődik karácsonykor. Vagy őt küldik el, vagy a szülők mennek el. Bármi
is az oka ennek, Heather hozzászokott ehhez. Sosem ünnepelték együtt a
karácsonyt. Még gyerekkorában sem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Anyád nem szeretné, ha
látnád, ahogy szenved. Bár valószínűleg még élveznéd is a dolgot. Na, de
komolyra fordítva a szót! Azt akarjuk, hogy költözz el itthonról. Mindenkinek
jobb lenne, hidd el!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Költözzek el? Mégis
hova, és miből? Tudod nagyon jól, hogy nem vettek fel sehová, de még csak
Myrtle sem hívott vissza!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Ezt már neked kell
megoldanod Heather! - mondta önelégült vigyorral az arcán, majd megsimogatta
lánya fejét és egy borítékot nyomott a kezébe. - Oldd meg, de aztán vigyázz a
pénzre, mert nem kapsz többet. Az egyetemi tanulmányaidra raktuk félre, de jobb
lesz ez így.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A lány, remegő kézzel
bontotta ki a borítékot, mely elég vastag volt. Mikor sikerült, s belenézett a
borítékba, azt hitte álmodik. Ágyra szórta a fehér boríték tartalmát és
összesen tizenötezer dollárt számolt össze. Nem tudta mire vélni a dolgot. Bár
azt mindig is tudta, hogy szülei jómódban élnek, de sosem gondolta volna, hogy
egyszer vele is megosztják azt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- De hiszen ez rengeteg
pénz!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Heather! Egyet ne
felejts el! Az apád vagyok! Nem volt valami felhőtlen a kapcsolatunk az évek
alatt, de nem vagyok gonosz. Pláne a saját véremmel nem. – hangja furcsán
csengett, dallamtalanná vált. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Lukas Cox világ életében
a csapongó érzelmeiről volt híres. Néha elviselhetetlen zsarnok, máskor kedves
volt. Mintha két személyiség lakott volna benne. Lukas egy egyszerű család, egyszerű
gyermekeként jött a világra. Szülei féltek mindentől, ami új, s mereven el is
zárkóztak tőle. Így Lukas mindig le volt maradva a korosztályához képest. Talán
ezért is volt mindig szigorú lányához. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Lukas szülei sohasem
fogadták el fiuk egyetlen döntését sem. Így a szakmáját, feleségét, s magát
Heathert sem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A mindig tartózkodó, és
rideg férfi magához ölelte lányát, de alig egy fél perc után ellökte magától
majd visszatért régi, utálatos önmagához. - Holnap már nem szeretnélek itt
látni! Karácsony ide vagy oda!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Anyától azért
elbúcsúzhatok? – kérdezte az összezavarodott lány, kikerekedett szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">- Nem! Nem kíváncsi rád!
- mondta, majd bevágta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Kezében a pénzel teli
borítékkal, és az összességében összekuszált gondolataival Heather nekiállt
összecsomagolni a dolgait. Bár nem tudta, hova fog menni, vagy mihez fog
kezdeni, örült a szabadságának. Végre elmehet abból a házból, ami megannyi
fájdalmat okozott neki, és ahol sosem érezte magát otthon. Bármennyire is örült
a szabadságnak, és a pénznek, mégsem volt teljesen boldog. Most már csak magára
számíthat már nem gyerek. Igazán most érezte csak mennyire egyedül van, s
mennyire magányos. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mikor az utolsó pólóját
is egy aprócska bőröndbe gyömöszölte, elindult lefelé a lépcsőn. Megállt szülei
hálószobája előtt, s pár percig némán bámulta azt. Nem akart úgy elmenni, hogy
nem köszön el az anyjától, de a düh és a keserűség, amit akkor érzett, mégis
rávette erre.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mikor kinyitotta az ajtót
és az előkertbe ért, mégis megnyugodott.
<br />
- Vége van – sóhajtotta megkönnyebbülten.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Végignézett az utcán,
ahol nap, mint nap végigment. Ahová annyi rossz emlék kötötte, ahol annyit
sírt, míg más gyerek nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A feltámadó, csípős
decemberi szél apró hópelyheket szórt a lány arcába. Cigarettára gyújtott, majd
miután útjára engedte az első füstfelleget, még egyszer körbe sétált a ház
körül. Kezdte úgy érezni, tényleg ezt kell tennie. El kell mennie onnan, minél
messzebbre, s talán soha nem kéne visszamennie. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Beült a kocsijába, majd
lassan elindult a ház elől. Alig mehetett pár métert, mikor az egyik ház előtt
ismeretlen, furcsa férfit pillantott meg. Sosem látta még azelőtt, mégis tudta,
hogy valahonnan ismeri őt; harmincas évei elején járhatott, de mintha a múltból
lépett volna elő. Fekete öltönyt, sárga kalapot és piros csokornyakkendőt
viselt, kezében sétapálcát tartott. Orra alatt vicces bajuszkát hordott, arca
pedig hófehér volt. Ahogy elhajtott mellette, furcsa érzés kerítette hatalmába,
s remegni kezdett. Pedig az ismeretlen nem csinált semmit, csak állt az út
szélén, s bambult maga elé, ő mégis megborzongott tőle. Bár mindennek
ellentmondott, amiben csak hitt, Heather lassan megállt az ismeretlen férfi
mellett, majd elkezdte letekerni az ablakot. A szél feltámadt, s összeborzolta
a lány hosszú szőke haját, s mire ismét kiláthatott volna az ablakon, a férfi
eltűnt. Nem talált rá magyarázatot, bárhogy igyekezett is találni rá. Látta,
hogy ott van, s egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy köddé váljon. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Bárki is volt, és
bárhová is tűnt, befészkelte magát a lány agyába. Végig az ismeretlen férfi
járt a lány fejében, s bárhogy is szerette volna kiűzni onnan, nem sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mire kiért az
autópályára, már elmúlt a rossz érzés, de valami folyamatosan motoszkált a
fejében.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Gondolatai egészen
máshol jártak, majd egy ismeretlen hang a fülébe súgta:<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">" HEATHER
VIGYÁZZ!"<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Abban a pillanatban
összeszedte magát, és beletaposott a fékbe. Ez volt a szerencséje, így nem
hajtott neki az előtte álló kocsinak. Baleset volt a pályán, s nem vette észre
a feltorlódott kocsi sort.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">A lány a kormányra
hajtotta a fejét, majd remegő kézzel letekerte az ablakot és egy újabb
cigarettára gyújtott. Gyomra görcsbe szorult, teste minden porcikája remegett. <br />
- Hogy nem vettem észre a sort – gondolkozott hangosan. – Valaki nem akarja,
hogy meghaljak!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-7066397413835839432016-10-21T11:10:00.000-07:002016-10-21T11:11:18.493-07:00A megtorpanás<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A kilencvenes évek gyermekei joggal mondhatják magukról,
hogy a legjobb évtizedbe születhettek. Hiszen a fejlődés megállíthatatlan, az
emberi értékrendek átrendeződni látszanak, azonban ebben a rohanó világban is
voltak különcök, akikkel nem foglalkoztak, vagy éppen bántottak. Heather Megan
Cox is egyike volt ezeknek az embereknek. Sohasem voltak barátai, mindig
bántották és a szülei sem foglalkoztak vele. Féltek tőle, meg voltak győződve
róla, hogy valami baj van a fejével, elmebetegnek tartották és messziről
elkerülték. Úgy kezelték, mint egy pszichopatát, csak mert sötét ruhákban járt
és folyton a halálról beszélt. Érdekelte a túlvilág, éppen ezért közösítette ki
őt az osztálya is. Az anyatermészet sem bánt vele, kesztyűs kézzel; fogai
kicsit csorbák, arca szeplős és anyajegyes volt, orra görbe, így mindenki
csúnyának találta, amit számtalanszor a szemére is vetettek. Semmi sincs ezen a
világon, amitől úgy érezhette volna, hogy boldog lehetne. Sokszor megfordult a
fejében az öngyilkosság is, ezt látta az egyetlen megoldásnak, de sohasem volt
elég mersze megtenni, érdekelte a halál, azonban nem akart meghalni. Így
maradtak a magányos, gyötrelmes éjszakák, és annak a reménye, hogy egyszer majd
minden véget ér. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A történetünk, egy borongós keddi napon veszi kezdetét,
Heather tizenharmadik szülinapja után, pár nappal. A Cox szülők úgy döntöttek,
hogy ellátogatnak a helyi temetőbe, rendbe tenni a sírokat. Mivel sehová sem
tudták tenni a lányt, úgy döntöttek magukkal viszik, azt mondogatták neki, hogy
ott aztán láthat halált is, fájdalmat is, amitől majd boldog lesz. Talán ezért,
de meglehet, hogy másért is, de Heather gyűlölte a szüleit. Soha nem értették
meg. Az apja egyenesen sportot űzött a megalázásából, amiket azonban el kellett
tűrnie, hiszen nem tehetett mást. Hiába esküdözött, hogy nem okoz galibát, hogy
nem lesz semmi baj, szülei nem hittek neki, így kénytelen-kelletlen beült a
családi autóba és duzzogva bámult ki az ablakon. Unottan nézte az elsuhanó
fákat, a jelentéktelen csíkokat az aszfalton. Mindent megadott volna azért, ha
lett volna valaki, akivel megoszthatja a gondolatait. De nem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A temető nem volt messze a házuktól, de a család mindenhova
autóval járt. Heather ugyan nem szeretett így közlekedni, de apja rajongott a
járművekért, ami nem is csoda, hiszen autószerelőként dolgozott, saját háza
garázsában. Lydia Cox, Lukas felesége, kiszedte a csomagtartóba dobált
koszorúkat és mécseseket, majd ezekkel a klisés, bár jobbára alkalmas dolgokkal
a temető kapuja felé vették az irányt. A kapun belépve jobbra egy hirdetőtábla
volt, rajta ázott papír fecnikkel, melyek az elhunytak neveit hirdették. Kicsit
távolabb volt a ravatalozó omladozó épülete, melynek tetején egészen apró
rézharang kongott. A nagyszülők sírja baloldalon volt, a harmadik sor, legutolsó
sírhelye. Komor, szomorú, mégis méltóságteljes hely volt. Heather nagymamája
imádta a rózsákat, ezért a sírja lábához ültettek egy bokorral, mely már az
egész sírhelyet átszőtte az. A lányt ámulatba ejtette a hely groteszk szépsége.
A mindent elárasztó virágillat és a gyertyák halovány fénye. Gondolataiba
mélyedve szippantotta be a hely, ami megmagyarázhatatlan volt a lány számára.
Úgy érezte, otthon van. Végre olyan helyen, ahol nem bánthatja senki. Ezt az
illúzióját egy éles női hang foszlatta szét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Heather Megan Cox! - mordult rá az anyja - Lennél szíves
idefigyelni. Legalább itt viselkedj már normálisan. Ez egy temető, az Isten
szerelmére! Vagy ez eddig fel sem tűnt neked?</span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">
<div style="text-align: justify;">
-
De én nem is – szabadkozott a lány, akit bántottak anyja lekezelő
szavai.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne feleselj anyáddal! Hozz vizet, és ne vágj önelégült pofát, ha gyászolókkal
találkozol! Kotródj!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lukas maga volt a megtestesült megértés. Mindig így viselkedett a lányával, és
az sem érdekelte, ha mások is látják. Számára az apai szigor eme gyakorlása
teljesen normális volt. Ha valaki megjegyzést tett viselkedésére, akkor hangot
is adott indulatainak. Nem volt valami
barátságos ember.</div>
<div style="text-align: justify;">
Heather könnyeivel küzdve tépte ki apja kezéből a kannát, majd nagy levegőt
vett, és elindult megkeresni a csapot. Ahogy elhaladt a sírok mellett,
önkéntelenül is meg-megállt és elolvasgatta a rajtuk álló neveket és dátumokat,
közben pedig azon gondolkozott, vajon hogyan is halhattak meg. Voltak
emléktáblák, amikre a háborúkban elhunytak neveit vésték, a távolban pedig,
mint apró szentélyek sorakoztak a családi kripták. Tizenkét sorral feljebb
találta meg a kerti csapot, és a virággyűjtő konténert. Megtöltötte a kannát és
indult is volna vissza, mikor megakadt a szeme egy sírkövön. Sűrűn benőtte a
moha, repedezett volt és elhanyagolt. Egy kis kőkereszt díszelgett a tetején,
amiből már hiányzott egy nagyobb darab. Nem tudta miért, de Heather úgy érezte,
hogy a sír beszél hozzá. Valami erő vezérelte egyre közelebb és közelebb, amíg
le nem térdelt a fejfához, hogy megnézze a ráírt nevet. Nem volt rajta semmi;
sem név, sem dátum. Megsimította az elhanyagolt követ és elképesztő érzés járta
át a testét. Mintha csak megölelték volna egy szörnyű nap után. Nem tudott
elszakadni a varázsától, úgy érezte, hogy a sírban lévő idegen nem akarja
elengedni. Tudta, hogy szükségük van egymásra, és ez a kötődés egyrészt
megijesztette, másrészt megnyugtatta Heathert.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is olyan magányos vagy, mint én? - szegezte a kérdést a sírban nyugvó
ismeretlennek. - Sokszor jobb volna halottnak lenni. Ott már nem bánthat senki.
Te is így gondolod?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen a semmiből lágy szellő kerekedett, s összeborzolta a lány hosszú,
szőke haját. Heather úgy érezte, mintha válaszolt volna neki az idegen.
Felegyenesedett és újra végig simított a kereszten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mennem kell - sóhajtotta, miközben feltápászkodott. - Az a bolond apám
nemsoká értem jön </div>
<div style="text-align: justify;">
és balhét rendez. De ígérem, visszajövök.</div>
<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Heather elmosolyodott, és még egyszer végigsimította a hideg
követ. Felvette a kannát a földről, ekkor valaki belemarkolt a hajába és
megrántotta azt. A kanna kiesett a lány kezéből és a jéghideg víz beterített
mindent.</span><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"> </span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mikor megfordult, hogy lássa a támadóját, még egy pofont is kapott. Szemei
könnybe lábadtak, de tisztán látta, ki ütötte meg. Lukas volt az, aki vérben
forgó szemekkel üvölteni kezdett vele.</span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">
<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Te elmebeteg kölyök! Ha így folytatod, bolondokházába
kerülsz, vagy idefeküdhetsz a barátod mellé!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hidd el, sokszor tényleg ezt kívánom. - üvöltötte,
miközben sűrűn folytak a könnyei - Utállak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Lukas felszívta az orrát, megszorította lánya vállát és
visszarángatta a kocsihoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"> Heather hosszú
hetekig tartó szobafogságot kapott, miután hazaértek. Soha nem büntették még
meg annyira, mint akkor. Alig várta, hogy leteljen a büntetés, és végre
visszamehessen a jelöletlen sírhoz. Vágyott rá, mindennél jobban. Találkozni
akart vele, úgy érezte, mintha élő ember lenne. Egy barát, akire egész életében
vágyott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Iszonyatosan lassan teltek a napok. Megpróbálta elterelni a
gondolataimat, de nem sikerült. Álmaiban is oda járt, az iskolában is azt a
sírkövet rajzolgatta a füzeteibe. Nem tudta, honnan ered ez a vágy, de már nem
is érdekelte. Sokszor próbált elszökni barátjához, de szülei árgus szemekkel
figyelték minden lépését. Mindenhová magukkal vitték, egészen addig, amíg végül
le nem telt a büntetés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A lány eszeveszetten rohant a temetőbe, egészen a
tizenötödik sor, utolsó sírjához, ahol ledobta mellé a táskáját és magához
ölelte a kőtáblát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Itt vagyok! - mondta a könnyeivel küzdve, majd mesélni
kezdett neki az elmúlt hetek történéseiről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Hónapok teltek el így. Minden nap, iskola után kiment a
temetőbe a legjobb, de halott és ismeretlen barátjához. Megpróbálta kideríteni,
hogy ki alussza örök álmát abban a sírban, de senki nem tudta megmondani.
Valaki szerint, ő volt itt elsőnek, valaki szerint nemrég kerülhetett oda, de
olyan is volt, aki azt vélte tudni, hogy egy gyilkos temette el ott az
áldozatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Nem tudta megfejteni, ki lehet, de az évek múlásával is
kijárta hozzá, s már nem is volt lényeges. Bár a látogatások ritkultak, rövidültek,
de nem volt olyan hét, hogy ne látogatta volna meg barátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Heather már a húszas évei elején járt, mikor a szülinapja
előtt újra meglátogatta a sírt. Lassan sétált el a barátjáig, akit az évek
alatt Jamesnek nevezett el. Mikor azonban odaért, majdnem megszakadt a szíve.
James eltűnt. Már nem volt ott a sírja. Egy másik állt a helyén, melyen arany
betűkkel a következő név állt: Francis Connor 1970-2015 Béke Poraira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Azt hitte egy világ omlik össze benne. Mindenét, amije csak
volt, elvették tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szomorúan sétált kifelé, pedig régen örömmel járt ide.
Előtte azonban megnézte a hirdetőtáblát, mint tíz éve minden egyes alkalommal.
Most azonban rá mosolygott a szerencse Egy helyi temetkezési vállalat
ügyintézőket keresett. Heather egy remek lehetőséget látott a munkában, s
remélte, hogy így megtalálhatja Jamest. Jamest, aki tíz teljes évig a barátja
volt. Jóban, rosszban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2090144711415352934.post-58636083608251663262016-10-20T09:45:00.001-07:002016-10-21T03:53:30.441-07:00ÚjranyitásDrága Olvasóim!<br />
<br />
Remélem, nem pártoltatok el tőlem, és a történetemtől! Az az igazság, hogy muszáj voltam átírni, mert így kívánta a történet. Minden fejezet hosszabb lesz, a logikai hibákat kivettem, és plusz információkat is csepegtettem beléjük. Mostantól nem random jönnek a részek, hanem minden héten pénteken.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Az újranyitás időpontja: 2016.10.21 18:00-20:00 között</b></div>
<br />
<i>Ha szereted a horrort,</i> a misztikumot, remélem te is a rendszeres olvasóim <strike>között</strike> leszel.<br />
<br />
<u>Ölel titeket: Heather</u>Heather Coxhttp://www.blogger.com/profile/09548801716718806799noreply@blogger.com2